Kétszer is visszahallottam e szavakat, feltehetően nem egyedi esetekről van szó, ezért úgy gondolom, megér egy misét.

Fura dolgokat szül a verseny-helyzet. Ki így éli meg, ki úgy. Van akit motivál, cselekvésre-, és fejlesztésre biztat, arra ösztönöz, hogy jobbat nyújtson, van aki pedig küzd, kapar, harcol és áskálódik, megragad a jelenben és bosszankodik a múlton. Hiszem, hogy a HungaroRaft, jómagam és a nagyszerű csapatom - működésünk elmúlt 20 évben - mindig is az előbbi eszmét képviselve alapozta a mai és egykori sikereinket és ezen az úton folytatjuk a munkát a jövőben is.

Nem szitkozódunk, nem dobálunk sárral, megállunk ha más cég túráján valaki segítségre szorul. Segítünk, ahol tudunk, mert ez része a rafting túravezető hivatásának. Nem fotózzuk a felakadt hajót, vagy a dobózsákkal célt tévesztett túravezetőt, nevetve és ujjal mutogatva, hogy milyen tehetségtelen, hanem segítő kezet nyújtunk, akárcsak saját társunk került volna nehéz helyzetbe. Amikor ilyen hozzáállást látok szívem szerint ott helyben elvenném az adott guide igazolványát (ha egyáltalán van neki). A Nemzetközi Rafting Szövetség oktatójaként túravezetőket képzek és vizsgáztatok. A túravezető-jelöltek többsége rossz helyen próbálkozik nálam, ha gyorsan szeretne minősítéshez jutni. Nem egy olyan példa van a srácaim között, akik 2-3-4 évet vártak, mire a vizsga közelébe engedtem őket. Nem elég biztos kézzel kormányozni, alázat, tisztelet és a szakma iránti elhivatottság számomra legalább olyan fontos, mint a technikai tudás. Persze ez sajnos csak a saját cégemben lehet kitétel. Sokan nem így gondolkodnak. Kissé elkalandoztam... Raftinggal kapcsolatos szakmai kérdésekről is hamarosan írok majd, de térjünk vissza a tárgyra. 

Az elmúlt hetekben kétszer is hallottam, hogy az egyik rafting túraszervező cég tulajdonosa - amelyik céget mellékesen én alapítottam 3 jó baráttal még '97-ben (akik közül már sok éve senki nincs a vállalkozásban) - azzal kampányol, hogy a HungaroRaft rövid távú túrát visz, hogy minél előbb túl legyen rajta... Egy korábbi vendégünktől értesültem róla, hogy idén mást választott, pont az említett hallomásra alapozva. Majd rá egy-két hétre a Soca felső szakaszán eveztünk éppen, amikor az adott cég-tulajdonos bájosan, buszában vendégekkel a háta mögött kikiabált a hídon várakozó kollégámnak, hogy "na mi van, a HungaroRaft megint rövid túrát visz?" (beszédes, hogy ő már végzett, amikor mi még vízen voltunk...) Ekkor tudatosult bennem, hogy ez az üzleti stratégiájának egyik tartó pillére. Fantáziadús... De valóban rövidebb a túra?

Szeretném, ha nem vadvízi evezésként kellene aposztrofálni a rafting túráinkat, mert sokkal többről van szó ezeken a programokon, de ez a megnevezés került köztudatba, így nehéz tőle eltérni. Megjegyzésként: a beszálló, és kiszálló helyét a mindenkori vízállás függvényében határozzuk meg, nagy hangsúlyt fektetve a biztonságra. A túra hossza esetenként lehet hosszabb, vagy rövidebb, mint más cégek által evezett szakasz. Nem vagyunk egyformák, néha más szempontok alapján döntünk, néha máshogy látjuk a vízhozamot, a várható tendenciát, a csoport képességeit stb. Egy dolog azonban tény: a HungaroRaft vendégeinek 99.9%-a nem a kilométereket gyűjti. (a maradék 0.1% hisz a fake news-nak). Mi a titok?

Semmi, csak csináljuk, amiért a vendégeink szeretik a programjainkat, mégpedig szívből, teljes odaadással. Rendszeresen azt tapasztaljuk, hogy korábban szállunk vízre, mégis később végzünk, mint mások. Miért? - Mert vadvízi élményt adunk, és nem vadvízi evezést. Nagy különbség. A lapátolás mellett rengeteget játszunk, ugrálunk, nevetünk, csúszdázunk, szörfözünk és mindent fotózunk, hogy az élmény örök emlék maradjon. A Facebook, vagy TripAdvisor értékelések magukért beszélnek, szükségtelen külön blog bejegyzésben fényezni magunkat. Keresd a HungaroRaft oldalait, ha kíváncsi vagy a véleményekre!

A konklúzió pedig?

Köszönöm a konkurenciának, mert felnyitotta a szememet, hogy lehetne jobb a kommunikációnk. Rengeteget tanultam belőle. A következő hetekben azon leszek, hogy a honlapunkon és egyéb megjelenéseinken sokkal nagyobb hangsúlyt kapjon a vadvízi élmény definiálása.

Végszóként beszéljenek a képek!